Hát akkor azt hiszem így bő egy hét távlatában elmondhatjuk, hogy szinte vége van a karantén időszaknak. A korlátozásokat elkezdték lazítani és eltörölni, és szerencsére itthon tényleg nem olyan rossz a vírus helyzet.
Az emberek kiözönlöttek a városba, az éttermekbe, a parkokba és élvezik a szabadságot újra. A gazdaság szépen lassan elindul, mindenki elkezdi kicsit jobban költeni a pénzét is.
Azért a home office még megmarad pár helye, de amilyen hirtelen kezdődött néhány munkáltató olyan hirtelen is fejezi be ezt az egészet.
Az emberek pedig örülnek, hogy újra találkozhatnak, bár van néhány dolog, ami megmarad, mint a próbáljuk távolságot tartani vagy a maszk viselés.
Összességében mondhatjuk, hogy talán el lehet engedni az elmúlt időszakot és nyitni lehet az új felé.
Mindenesetre érdemes megállni egy pillanatra, átérezni a lezárását az elmúlt időnek és levonni a tanulságot.
Hosszú 2 hónap van mögöttünk. Sok minden történt és én kíváncsi leszek meddig emlékszünk majd rá.
Meddig maradnak meg azok a tanulságok, amiket levontunk ezalatt a 2 hónap alatt otthon? Vagy csak fogjuk magunkat és visszarakjuk az életünket a régi kerékvágásba?
Fogunk emlékezni 1 hónap múlva, hogy mit tanultunk ebből a karantén és vírus helyzetből?
Én a magam részéről nagyon szeretnék emlékezni.
Szeretném hinni, hogy amit egyszer megtanultam az ott marad a fejemben és szerves része lesz az életemnek. Persze ez nem csak a karantén tanulságokra igaz, hanem mindenre, amit tanulok.
De mégis mit tanultam én az elmúlt időszakból? Leírom a felismeréseimet, talán Rád is igaz lesz pár, vagy csak elindít a gondolkodás útján, hogy Te is összeszedd a saját tanulságaidat!
Amivel kezdném az az, hogy rájöttem mennyire fontos a beszélgetés. Persze ezt eddig is tudtam, de amikor bármikor találkozhattam bárkivel nem vettem észre, hogy milyen sokat tud adni egy jó beszélgetés. Rájöttem, hogy mennyi élvezem a coaching hívásokat, a csoportos beszélgetéseket a barátokkal, vagy a kollégákkal.
Közben pedig észrevettem, hogy mennyire hiányoznak a munkahelyi konyhai beszélgetéseket. Rájöttem, hogy azért a rendszeres telefon nem helyettesíti az együtt töltött időt és amikor végre találkoztam a családommal jó volt végre csak együtt lenni velük.
Rájöttem, hogy lehet az online hívásokban is jókat nevetni, de élőben az igazi.
Arra is rájöttem, hogy mennyire szeretek bejárni az irodába, mert a munkámban imádom, hogy emberekkel dolgozok és rögtön látom a reakciójukat.
Összességben felfedeztem, hogy mennyire fontosak nekem az emberi kapcsolatok, persze gondolom ez nem csak rám igaz.
Viszont volt pár felismerésem az itthon levéssel kapcsolatban is. Például, hogy milyen fontos, hogy milyen környezetben élek, kivel és mivel veszem körbe magam, mert ez meghatározza a kedvem és az egész életem.
Rájöttem, hogy hogyan tudok jó új rutinokat kialakítani, amik megmaradnak majd a karantén után is.
Visszajött az életembe az olvasás, mint szenvedély, és mellette a tanulás is. Elkezdtem újra jegyzeteket készíteni abból, amit olvastam, hogy majd később is vissza tudjam nézni.
Emellett új rendszeres hobbijaim is lettek! Elkezdtem sokat főzni, minden nap jógázni, futni kint a városban, és játszani!
Nem mondom, hogy ezek mind meg fognak maradni, mert például főzni kevesebb időm lesz, de a futás az biztos az életem része marad. Megszoktam, hogy este csak felveszem a futócipőt és neki indulok, hogy annyit fussak, mennyi jól esik, korlátok nélkül.
Emellett megtanultam elfogadni és elengedni is a dolgokat.
Úgy érzem ez az időszak megtanított jobban becsülni amim van, és nem mindig többet akarni. Jobban tudok örülni annak, ami most itthon van, mint vágyni arra, amit meg tudnék venni.
Elfogadtam, hogy mi az, amire hatni tudok és ezekkel kezdtem többet foglalkozni. Jobban szerveztem az életemet és ezt az egész blogot és a coachingot is sikerült beilleszteni a mindennapjaimba, amit biztos nem fogok abbahagyni ezután sem!
Amit viszont elengedtem a vágyam az utazás felé. A figyelmem átterelődött itthonra, hogy itt mit lehet csinálni. Elkezdtem jobban várni olyan eseményeket, mint egy grillparti vagy egy társasozás vagy egy közös terepfutás.
Összeségben sokkal tudatosabb lettem az életemben. Tudom mim van és tudom ezt értékelni.
Ezért remélem annyira, hogy ezek a tanulságok megmaradnak. Nem szeretném elveszíteni ezt a tudatosságot.
Szeretném innentől is így élni az életemet, hogy észreveszem az apróságokat, tudom értékelni őket, tudom mit szeretnék és tudok érte tenni a saját hatáskörömben.
Ezek az én tanulságaim az életemből, de most Rajtad a sor!
Te hogyan fogsz hozzáállni az életedhez ezután az időszak után?
Mi az, amit tanultál ebből? Mi az, amit megtartasz ezekből a tanulságokból? Mit fogsz tenni, hogy ezek az életed részei maradjanak? Mi az, amit el fogsz engedni ezután?
Talán te is tudatosabb lettél és máshogy látsz rá az életedre.
Mindenesetre remélem, hogy boldogan tudod lezárni ezt az időszakot, levonva tanulságokat és nyitni újra a szabadabb élet felé!
