Ez a téma így a cím alapján elég nyálasnak vagy spirituálisnak hangozhat előre, de megnyugtatlak, semmi ilyesmiről nem lesz szó!
Mégis azt gondolom, hogy ebben az időben, amikor otthon kell maradni és az életünk egy időre gyökeresen megváltozik, kell erről a témáról beszélni.
Nekem, aki nagyon hiszek a coachingban, a prokatívitásban, vagyis abban, hogy az életemet én magam határozom meg, bizony volt min dolgoznom a mindsetemen, mire sikerült elfogadni a helyzetet, hogy itt most nem én döntöm el mi lesz.
Nehéz volt elfogadni, hogy a befolyásolási köröm, vagyis az amire ebben a helyzetben hatni tudok elég kicsi.
Amit tenni tudok, hogy mosom a kezem és itthon maradok. És be kell valljam az irányításhoz szokott elmém ezt elég csekély dolognak érzi. Főleg mivel eddig ahhoz volt szokva, hogy minden programot én határozom meg és oda megyek ahova akarok.
Pontosan ezért, amikor tényleg kezdett látszani, hogy itthon is szükség van mindenféle korlátozó rendelkezésre, az agyam elkezdett félni.
Azt érezte, itt most nem ő dönt, ez most nem a megszokott dolog és nem tudta mit tud kezdeni a helyzettel.
Ekkor jöttem rá, hogy nekem dolgoznom kell az elfogadáson ebben a helyzetben.
El kell fogadnom, hogy amit én most tenni tudok a helyzet javítására az két nagyon kicsit dolog.
Mosom a kezem és itthon maradok.
De ahhoz, hogy ezzel a gondolattal komfortos legyek, tennem kellett. Dolgoznom kellett a mindsetemen, hogy elfogadjam, hogy lesznek területek most az életemben, ami korlátozva vannak és nem én kontrollálom őket.
Az egészet azzal kezdtem, hogy defináltam magamnak: mi számomra az elfogadás?
Számomra az elfogadás az, amikor úgy kell elfogadnom a dolgokat, ahogy vannak.
Amikor be kell látom, hogy nem tudok sok mindent tenni és hiába vagyok érintett, de a hatásom a dolgok alakulására kicsi.
Én hiszek benne, hogy az életemet én irányítom és minden eredményem az életemben a tetteimből jön. Ehhez a hithez kell egy józan szemlélet is, hogy mindig lesznek olyan körülmények, amik rajtam kívül állnak, bár hatással vannak az életemre, én befolyásolni nem tudom őket.
Az egyetlen, amit tenni tudok az az elfogadás és az, hogy eldöntöm én hogyan élem meg ezt a dolgot és mit teszek én a saját életemben.
Miután ezeket tisztáztam önmagammal elkezdtem egy papírra írni.
Leírtam többször a helyzetet és leírtam, hogy elfogadom, ami most jönni fog, mert ilyen az életet és mindig lesznek dolgok amik nehezek és aminek az alakulást hiába szeretném nem tudom befolyásolni.
De aztán rájöttem, hogy nem kell itt megállnom!
Az elfogadás definiálásánál is írtam, hogy el tudom dönteni, hogyan látom a dolgokat és mit tudok én befolyásolni az életemben!
Igaz, hogy a kijárásom korlátozva van és a helyzet javításáért keveset tudok tenni, de az irányításmániás agyam még is is rengeteg mindent tud befolyásolni!
Ezért elkezdtem összeszedni, mit tudok én befolyásolni.
Mivel imádom a listákat, elkezdtem listába szedni ezeket a dolgokat:
- Befolyásolni tudom a gondolataimat és az érzéseimet!
- Befolyásolni tudom, hogy mivel töltöm a napom minden percét!
- Befolyásolni tudom, hogy mit mutatok a csapatomnak és milyen a hozzáállásom a helyzethez!
- Befolyásolni tudom, hogy kivel vagyok kapcsolatban, és hogy mindennap beszélek a szüleimmel (mivel szerintem nagyon fontos hogy nem csak én aggódok értük de ők is aggódnak értem) és a barátaimmal!
- Befolyásolni tudom a környezetemet, vagyis a lakásomat, hogy az szép és tényleg kényelmes legyen az itt éléshez!
- Befolyásolni tudom, hogy milyen új dolgokat kezdek el, például a naplóírást, a meditációt vagy a mindennapi jógát!
- És végül befolyásolni tudom mennyit olvasom a híreket és mennyit aggódok miattuk!
De a lista még ment tovább és tovább.
Én pedig éreztem, hogy az agyam és a lelkem megnyugszik.
Elfogadtam a helyzetet, hogy kint egy vírus tombol, de itt bent a lakásban nekem van erőm és hatalmam az életem felett.
Javaslom neked is, hogy szedd össze azokat a dolgokat az életedben, amit most is Te irányítasz. Érdekes játék lesz és talán lesz egy két dolog a listán, amin meglepődsz majd!
